Endrődi Sándor

(Kupricz Sándor)
(Veszprém, 1850. január 16. – Budapest. 1920. november 7.)
Költő, tanár, szerkesztő.
Középiskolai tanulmányait Nagyszombatban kezdte, Veszprémben a piaristáknál, majd Kecskeméten, Székesfehérváron és Pozsonyban folytatta. A pápai református gimnáziumban érettségizett.
Pesten rövid ideig jogot és filozófiát tanult, majd újságíró lett. Munkatársa volt a Baloldal, majd a Fővárosi Lapok című folyóiratoknak.
1880-ban a kolozsvári egyetemen kapott tanári diplomát. Ez évtől a nagyváradi főreáliskolában magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1902-1919 között Buda- pesten a képviselőház Naplójának szerkesztője volt. A Kisfaludy Társaság tagjává 1882-ben, a Petőfi Társaság örökös elnökévé 1907-ben választották. Szerkesztője volt a Petőfi Könyvtár és a Petőfi Album, valamint a Magyar Hölgyek Életrajza c. 20 kötetes sorozatoknak. A Magyar Remekírók sorozatban szerkesztette a Magyar népdalok és Magyar népballadák, valamint a Magyar költészet kincsesháza c. köteteket.
Alsóőrsön nyaralója és szőlője volt, ahol nyaranta sok időt töltött. Az 1870-1880-as években gyakran járt Balatonfüreden, jó barátság fűzte Jókai Mórhoz és feleségéhez. 1886-ban született Béla fiát Balatonfüreden tartotta keresztvíz alá Laborfalvy Róza, – Jókai Mór felesége – majd a szokásos “paszitát” Endrődi alsóörsi nyaralójában tartották. Ennek a Jókaival közös vitorlázásnak kalandos történetét a Szélcsend alatt című költeményében örökítette meg.
A versek mellett irodalmi tanulmányokkal, prózai munkákkal és műfordításokkal vált ismertté. Balatoni ég alatt c. elbeszéléskötete (Budapest, 1884.) tóparti emlékeit dolgozzta fel. Balatonfüreden utca, Alsóörsön utca, park és iskola vette fel nevét, az alsóörsi parkban emlékműve, az iskolában emléktáblája is van.